Ezek azok a kérdések, amit szinte minden első alkalommal érkező vendég feltesz nekem.
És teljesen érthető is. Amikor valami fáj, húzódik, zsibbad, beszűkül, vagy egyszerűen csak már túl régóta nem működik úgy, ahogy kellene, az ember szeretné tudni, mire számíthat. Hány alkalomra lesz szükség. Mikor indul meg a javulás. Mikor lehet végre fellélegezni.
A nehézséget az adja, hogy erre ritkán lehet elsőre pontos választ adni. Nem azért, mert ki akarom kerülni a választ, hanem azért, mert a gyógyulás ideje nagyon sok mindentől függ.
Mikor leszek jobban?
Erre általában könnyebb válaszolni.
A legtöbb esetben már az első kezelés megmozdít valamit. Sokaknál egy kicsit könnyebb lesz a mozgás, lazábbnak érződik az adott terület, csökken a feszülés, vagy egyszerűen csak azt érzik, hogy végre valami elindult jó irányba. Ez viszont még nem ugyanaz, mint a teljes panaszmentesség.
A komolyabb javulás és a tartós változás általában időt kér. Különösen akkor, ha a panasz nem tegnap kezdődött, hanem hónapok vagy akár évek óta épül. A szervezet nem mindig egyik napról a másikra jut el egy fájdalmas állapotig, és sokszor a visszaút sem egyik napról a másikra történik meg.
Friss sérülésnél általában könnyebb becsülni
Egy friss, traumás sérülésnél sokszor konkrétabban lehet tervezni. A törések gyógyulási ideje például függ a sérülés helyétől, kiterjedésétől, az életkortól, az általános egészségi állapottól, és attól is, mennyire sikerül betartani a tehermentesítésre és a gyógyulásra vonatkozó javaslatokat. Egyes kisebb csonttörések néhány hét alatt gyógyulnak, sok törésnél viszont a 6–8 hetes időablak teljesen reális, sőt bizonyos esetekben ennél hosszabb idővel is számolni kell. A fájdalom ráadásul gyakran hamarabb csökken, mint ahogy a csont valóban elég erőssé válik a megszokott terheléshez. (Ilyenkor a legrizikósabb „rásérülni”.)
Az immobilizáció utáni időszak is fontos. Gipsz vagy rögzítő levétele után az adott terület merevebb, gyengébb, bizonytalanabb érzésű. A csonttörés, szalagsérülés, műtéti heg gyógyulása után még külön idő kell a mozgás, az erő és a biztonságérzet visszaépítéséhez. Vagyis nemcsak az számít, mikor forr össze a képlet, hanem az is, mikor tanul meg újra jól mozogni a test.
Krónikus panasznál már több tényező játszik
Krónikus panasz esetén még nehezebb pontos időt mondani. Ilyenkor fontos kérdés az, hogy mióta áll fenn a probléma, tudjuk-e, mi indította el, volt-e valamilyen sérülés vagy túlterhelés a háttérben, vagy inkább lassan, észrevétlenül alakult ki egy nem optimális terhelési mintázat miatt.
Az ilyen panaszok sokszor rétegről rétegre változnak. Mint amikor egy hagymát hámozunk. Lejön egy réteg, javul valami, aztán előkerül egy mélyebben húzódó ok vagy egy másik kompenzáció. Ilyenkor sokszor csalódik az ember, pedig ez sokszor épp azt jelzi, hogy haladunk befelé, a panasz valódi gyökeréhez.
Egy krónikus fájdalom kezelésében az egyénre szabott mozgást és a fizikai aktivitás fenntartása/elkezdése kifejezetten fontos. A finom, fokozatos mozgás csökkentheti a fájdalmat és javíthatja a funkciót.
Hány alkalom kell valójában?
Erre nincs egyetlen, mindenkire érvényes szám.
Összességében azt tudom mondani, hogy egy jól körülírható, konkrét panasz esetén sokszor 2–5 alkalom elég szokott lenni ahhoz, hogy érdemi változást érjünk el. Ha a helyzet összetettebb, régebb óta fennáll, több területet érint, vagy a tested már több kompenzációs mintát is kialakított, akkor a folyamat hosszabb lehet.
És igen, az is számít, te mennyit tudsz beletenni a saját gyógyulásodba.
A te részed a javulásban
Erről szerintem fontos őszintén beszélni.
A kezelés sokat tud segíteni, de a gyógyulás nem csak abból az egy heti alkalomból áll, amikor találkozunk. Sokszor az hozza a valódi áttörést, amit a két alkalom között teszel magadért.
Ilyen lehet az, hogy elkezdesz rendszeresebben több folyadékot fogyasztani, tudatosabban táplálkozni, táplálékkiegészítőket szedni, komolyabban venni az alvást, a testmozgást, és figyelni arra, mennyi stressz ér nap mint nap.
A stresszkezelés sem valami puha mellékszál. A légzőgyakorlatokat és egyszerű stresszcsökkentő eszközöket is ajánlok. A relaxációs technikák segíthetnek lelassítani a légzést, fókuszálni a figyelmet és rendszeresen gyakorolva csökkenteni a feszültséget.
Az alvás minősége szintén nem részletkérdés. Krónikus fájdalommal élőknél a rossz alvás nemcsak gyakoribb, hanem azt is eredményezheti, hogy a fájdalmat nehezebb elviselni, a nappali működés pedig nehezebbé válik.
És ide tartozik az is, hogy megcsinálod-e az otthoni gyakorlatokat. Azokat a pár perceket, azt a néhány mozdulatot, azt a kis házi feladatot, ami elsőre talán nem tűnik nagy dolognak, de hosszú távon nagyon is számít.
Mi történik akkor, amikor már jobban vagy?
Sokan azt hiszik, hogy amikor megszűnik a panasz, ott vége is a történetnek.
Én inkább úgy látom, hogy ott kezdődik a finomhangolás. Ez az a szakasz, amikor már nem tűzoltás zajlik, hanem tudatos fenntartás. Sokaknak ilyenkor jót tesz havi vagy kéthavi egy alkalom. Ilyenkor van idő megnézni, hogyan tartod a javulást, kell-e frissíteni az otthoni tornát, van-e egy újra elaludt nyak, egy feszes derék, egy túlterhelt váll, vagy egyszerűen csak szükség van egy alapos lazításra és egy kis újrakalibrálásra.
Nekem ez is a rehabilitáció része. Nemcsak az, hogy valamit megszüntessünk, hanem az is, hogy segítsünk megtartani a jobban-létet.
Mindig igyekszem őszintén válaszolni arra, mire számíthatsz. Nem szeretek vakon ígérgetni, mert minden test más, minden panasz mögött más történet áll, és minden gyógyulási folyamatnak megvan a saját ritmusa.
De abban hiszek, hogy majdnem mindig lehet elindítani egy jó irányú változást. És abban is, hogy ha te is beleteszed a saját részedet, akkor nemcsak gyorsabban, hanem tartósabban is lehet jobban lenni.
Nem az a cél, hogy örökké kezelésekre járj. Hanem az, hogy újra jobban működj a saját testedben.
Ha már ma elkezdenéd a mozgást, itt van néhány rövid kis videó a youtube csatornámon, ahol összeszedtem pár esszenciális gyakorlatot a leggyakoribb panaszokra: Vera Vancsura – YouTube
