Tizenegy héttel egy nagylábujj törés után elindultam Olaszországba túrázni.
Tudtam, hogy gyönyörű helyekre megyünk. Számítottam hosszabb sétákra, emelkedőkre, lejtőkre, kövesebb és simább szakaszokra is. Bíztam benne, hogy addigra a regenerációm már eljut arra a szintre, ahol a lábam elbírja ezt a terhelést.
Az átlag teljesítmény végül napi 22 ezer lépés lett.
Ez leírva is egész sok úgy, hogy nem szoktam túrázni, mióta gyerekeim vannak. (Az állatkerti séta nem számít annak.) Volt benne városi séta, túra útvonal, meredekebb emelkedő, kényelmesebb szakasz, figyelem, fáradás, sok szépség, sok testérzet. A lábamra eleve jobban figyeltem, mint máskor. Egy törés után az ember óvatosabb lesz. Jobban hallgatod a tested jelzéseit. Melyik lépés esik jól, melyik bizonytalan, hol rövidül a mozdulat, hol kezd kompenzálni a test.
A harmadik napon a jobb térdem elkezdett jelezni.
Ez a térdem régi történet. Még az egyetem alatt sérült meg, és azóta is tudom róla, hogy ha valami nincs rendben a mozgásomban, előbb-utóbb szólni fog. Olyan, mint egy gyenge láncszem, amely terhelésnél gyorsan megmutatja, hol kezd szétesni az összhang.
Megálltam fejben egy pillanatra, és elkezdtem keresni, mit tudok tenni.
A túrán voltak csendes séták is. Az egyik instrukció éppen arról szólt, hogy figyeljük a talpunkat, a talajjal való kapcsolatot, a lépéseink, talajfogásunk minőségét. Ez jókor talált meg. A nagylábujj törés után három hétig szigorúan a külső talpélen jártam. Utána még nagyjából három hétig kevésbé szigorúan, de továbbra is kímélve terheltem a lábam. A gyógytornában azóta is fontos feladat volt a gördülés visszaépítése.
Ott, Lama di Renoban ez lett a fő fókuszom.
Elkezdtem minden lépésnél tudatosan végigvinni a talpon a gördülést. Sarok, talp, előláb, nagylábujj. A végén finoman elrugaszkodtam a nagylábujjakról, tudatosan használtam a talpi hajlító izmokat ehhez. Semmi látványos nem történt. Kívülről valószínűleg ugyanúgy sétáltam tovább. Belül viszont teljesen más lett a mozgás.
Körülbelül két perc után a térdfájás elcsendesedett.
Ez engem is meglepett. Aznap még párszor visszajött a jelzés, de ugyanaz a kis odafigyelés újra és újra segített. Nem erőből javítottam a mozdulaton, csak figyeltem, ezzel visszahoztam a lábfejemet a mozgásba, különösen a nagylábujjat, amelyet a törés után sokáig óvtam.
A nagylábujj szerepe járás közben sokkal nagyobb, mint amennyit általában gondolunk róla. A járás végén, amikor a test előrehalad és a láb elrugaszkodik a talajról, a nagylábujj és az első lábközépcsont közötti ízület fontos része lesz a mozdulatnak. A nagylábujj hátrahajlása segít abban, hogy a lábfej stabilabb, terhelhetőbb „emelőként” működjön az elrugaszkodás pillanatában.
Egyszerűbben mondva, a nagylábujj funkciója segíteni az előrehaladást..
Ha ez a rész kiesik, kímélődik vagy beszűkül, a test keres más utat. Rövidülhet a lépés, megváltozhat a talajfogás, máshová kerülhet a terhelés. A boka, a térd, a csípő és a derék is része ugyanannak a mozgásláncnak. Egy apró eltérés a talpnál később máshol válhat érezhetővé.
Nálam ez történt. A törés után megtanultam védeni a nagylábujjamat. Ez akkor hasznos volt, mert a gyógyuláshoz kímélet kellett. Később viszont ugyanaz a védekező minta már benne maradt a járásomban. A kímélő mozgás könnyen automatikussá válik, még akkor is, amikor már ideje lenne visszatérni a természetesebb terheléshez.
A túrák egyik legfontosabb mozgásos tanulsága számomra ez lett.
A regeneráció nem csak arról szól, hogy elmúlik a fájdalom. A mozgást is újra kell tanítani. A gördülést, az elrugaszkodást, a bizalmat, a terhelhetőséget. A törés helye lehet már nyugodt, miközben a test még mindig a régi óvatossággal mozog.
A nagylábujjra figyelni apróságnak tűnik, mégis rengeteget jelenthet. Amikor a talp végiggördül, a lábfej aktívabb lesz. Az elrugaszkodás tisztábbá válik. A mozgás gazdaságosabb érzést ad. Nálam a térdem is ezt jelezte vissza.
Ez persze személyes tapasztalat. Egy fájdalmas térdnek sok oka lehet, és tartós, erős vagy visszatérő panasszal érdemes szakemberhez fordulni. Mégis fontosnak tartom elmesélni ezt a történetet, mert jól mutatja, mennyit számít a figyelem. Egy túrán, egy városi sétán, egy hétköznapi lépcsőzésnél.
És amikor végre a gondolataimról a talpamra került a figyelem, minden lépés egy kicsit tudatosabb lett, testi és lelki szinten egyaránt.
Ha erősítenéd a térded, vannak hozzá videók: Térdfájás kezelése mozgással, tornával, haladóknak – Mozogj Jobban
Ha pedig Te is megtapasztalnád a csendes séták áldásos hatását, nagyon ajánlom a szervezetet, akik vezették a túrát: Silent Steps – Home
