Ha madarat szeretsz, égbolt legyél, ne kalitka
A minap kaptam egy idézetet Szabó T. Anna Senki madara című könyvéből. Megállított és bennem maradt. Olyan mondat, ami valahogy helyet csinál magának az ember fejében és a szívében.
Ha madarat szeretsz, égbolt legyél, ne kalitka.
Nem bírtam elengedni. Elmentem a könyvtárba, és hazahoztam a könyvet. Öröm volt olvasni. Sűrű, lágy, képszerű nyelv, finom ritmus, tiszta mondatok, és közben ott lüktet végig valami nagyon is testi, nagyon is mozgásos jelenlét. Egy fajta természetes, szelíd aktivitás, ami maga az élet.
Olvasás közben egyszer csak azon kaptam magam, hogy elképzelem Tátost, az árva juhászfiút. Mennyit mutatna az okosórája egy nap végén: hány lépést, mennyi szintemelkedést, mekkora kalóriafelhasználást. A puszta tágas, szeles, nyers tereiben a mozgás egy eszköz. Menni kell, figyelni kell, jelen lenni, vigyázni a nyájra, együtt lélegezni a kutyával, a nappal, a hideggel. Itt a test nem ül össze egy székre órákra, nem merevedik bele a képernyő fényébe, nem kéri később, hogy majd este valaki „kompenzálja” egy edzéssel.
És közben nem is magányos. A természet hangjaival ott van körülötte minden. Mozgás, zörejek, neszek, szárnycsapások, léptek, fű, szél és por. Olyan élet ez, amelyben az aktivitás és a pihenés nem egymás ellenségei. Itt egymás természetes párjai. A mozdulat után jön a megállás. A szárnysuhogás után jön a csend. A fáradás után jön az alvás. Nem kell erőből rendet tenni, kiegyensúlyozni, mert a rend, az egyensúly eleve ott van.
Aztán jön a tél.
Ahogy olvastam, egészen hasonló képek jöttek elém, mint amilyeneket Budapesten is láttunk az év eleji hetekben. Szürke ég, ropogós hó, lassúbb reggelek, kicsit óvatosabb lépések. A hó takar és fékez is. A mozgás pedig megfontolt, óvó, befelé figyelő.
Ebben a havas, nehéz lassúságban érkezik meg Tori. És az egész ritmus átrendeződik. A nyár tágas, szaladós mozdulatait felváltják a tél lassabb tevékenységei. Van benne játékosság, van benne tánc a havon, mégis ott van mellette valami csendesebb, aprólékosabb, „ülősebb” jelenlét is. A festés, a kuckós órák, a meleg belső terek. A test másképp dolgozik, és másképp töltődik ilyenkor.
Olvasás közben egyszerre lett nagyon ismerős ez az egész. Mert mi is ilyenek vagyunk. Legalábbis a testünk biztosan. Nem gép, nem egyenletes teljesítményre tervezett szerkezet.
Egy finom, érzékeny, okos rendszer, ami szereti a hullámzást. Szereti, ha van lehetősége bent és kint is lennie.
Van benne lendület és lassulás. Van benne tavaszi nyitás, nyári pezsgés, őszi rendeződés, téli megpihenés.
Nekem ez lett a(z egyik, a mozgásos) tanulság. Ha közelebb kerülünk a természethez, közelebb kerülünk a saját ritmusunkhoz is. Meglátjuk, mennyire fontos a pihenés, az aktivitás, a passzív szakaszok békéje, és azt is, mennyire felszabadító, amikor nem erőszakoljuk meg ezt a rendet. amikor nem próbáljuk átverni kékfénnyel, sokáig fent maradással, totális beöltözéssel a hideg ellen.
Arra biztatlak, hogy figyeld magad.
Keress apró, hétköznapi aktivitási lehetőségeket. Nem feltétlenül edzőteremben, nem feltétlenül edzős ruhában, nem feltétlenül „külön időben”. Lehet ez egy hosszabb séta két megállóval előbb leszállva. Lehet lépcsőzés szelíd tempóban. Lehet néhány mobilizáló mozdulat a kávé lefőzése közben. Lehet egy rövid nyújtózás két e-mail között. Lehet egy esti, lassú kör a háztömb körül, csak hogy a nap leüljön a válladról. Lehet egyensúlyozás a zoknid vagy a cipőd felhúzása közben.
És ha télen egy picit több passzivitásra, lassulásra, befelé fordulásra vágysz, azt is add meg magadnak olyankor. Ahogy a természet alszik és készül a tavaszra, úgy készülhetsz te is. Nem kell minden nap ugyanúgy teljesíteni. Nem kell minden héten ugyanarra a fordulatszámra feltekerni magad.
A tél lehet tervezés. Csendes rendrakás. Irányok kijelölése. Célok megfogalmazása úgy, hogy közben meghagyod magadnak a természetes hullámzást. Nem percre pontos edzéstervként. Inkább tekints úgy erre, mint egy belső térképre, amit most rajzolsz meg. Hogy tudd, merre tartasz, és közben mégis maradjon levegő, maradjon játék, maradjon élettér.
Ha szeretnél ebben támogatást, keress bátran, és foglalj egy időpontot. Megnézzük együtt, hol szorít most a kalitka, és hol lehetne tágasabb az égbolt. Hogy a tested ne mozgásszervi fájdalmak záródjon össze mozgásszervi panaszok miatt. Adj neki teret, ritmust, szabadságot.
Ebben cikkben írtam arról, mi történik télen a testünkben: Miért fáj gyakrabban a tested év elején, és mit tehetsz azért, hogy ez jobb legyen? – Mozogj Jobban
Itt pedig belehallgathatsz a könyvbe: Szabó T. Anna: Senki madara -a szerző előadásában
